A teniszt ketten vagy négyen, a pálya közepén kifeszített háló felett teniszütővel továbbított labdával játsszák. Attól függően, hogy egy-egy vagy két-két játékos küzd egymás ellen, a mérkőzést egyes- vagy párosmeccsnek nevezzük.

Az ütésfajtáknál megkülönböztetjük az alapütéseket és segédütéseket. Alapütések a tenyeres és fonák ütések, valamint az adogatás, a röpte és a lecsapás is. A segédütések a pörgetett ütések, továbbá a vágott, nyesett ütések, a rövid labdák, a félröpték, az átemelések.
A játékosok a háló szemben levő térfelein, egymással átlósan ellentétes oldalon állnak fel. A labdát először adogató (szerváló) játékos az adogató, a vele szemben álló játékos a fogadó. A térfélválasztást és azt, hogy az első játékban ki lesz az adogató, illetve a fogadó, sorsolással kell eldönteni. A sorsolásban nyertes játékos a következő lehetőségek között választhat, vagy kívánhatja, hogy ellenfele válasszon: (a) övé az első adogatás vagy a fogadás joga, ebben az esetben ellenfele választja a térfelet, vagy (b) térfelet választ, ekkor viszont ellenfele dönti el, hogy adogatni, vagy fogadni kíván-e.
Az adogatás végrehajtásának módja a következő: közvetlenül az adogatás megkezdése előtt az adogató mindkét lábával álljon az alapvonal mögött nyugalmi helyzetben (a hátsó kifutón, amely távolabb van a hálótól, mint az alapvonal), a középjel és az oldalvonal képzeletbeli meghosszabbítása között. Ezután az adogató kézzel feldobja a labdát tetszés szerinti irányba, és mielőtt az talajt érne, ütőjével megüti. Az ütő és a labda érintkezésének pillanatában az adogatást megtörténtnek kell tekinteni. Az adogatónak felváltva, a pálya hosszanti jobb és bal fele mögül kell adogatnia, minden játékban jobbról kezdve az adogatást. Az adogatott labdának át kell haladnia a háló fölött úgy, hogy az átlósan szemben levő adogatóudvarban vagy az azt határoló valamelyik vonalon érjen talajt, mielőtt a fogadó visszaütné. „Hiba” után (ha az első adogatás hibás) az adogató ismételten adogathat ugyanarról az oldalról, ahol a hibát elkövette, kivéve, ha a hiba helytelen oldalról történő adogatás volt.
Az első játék után a fogadó lesz az adogató, az adogató pedig a fogadó. A labda az adogatás pillanatától kezdve játékban van, kivéve a játékvezető „Hiba” vagy „Semmis” ítéletét, és játékban marad mindaddig, amíg a pont sorsa el nem dől.
A játékos pontot veszít, ha: (a) a játékban levő labdát nem üti vissza közvetlenül a háló felett, mielőtt az kétszer egymás után a talajt érinti; (b) úgy üti vissza a játékban levő labdát, hogy az ellenfél térfelének határvonalain kívül ér földet, vagy valamelyik állandó tartozékot, illetve más tárgyat érint; (c) akár a pályán kívül állva röptében üti meg a labdát, de nem sikerül azt az ellenfél térfelére juttatnia; (d) ütés közben a játékban levő labdát szándékosan elkapja, vagy ütőjén viszi, vagy szándékosan egynél többször érinti ütőjével; (e) a játékos vagy ütője (akár kézben van, akár nincs), vagy bármi, ami rajta, illetve nála van, hozzáér a hálóhoz, az oszlophoz, az egyesléchez, a kötélhez vagy fémhuzalhoz, a hevederhez, a szegélyszalaghoz, vagy ellenfele térfelének talajához bármikor, amikor a labda játékban van; (f) röptében megüti a labdát, mielőtt az a háló fölött áthaladt volna; (g) a játékban levő labda hozzáér a testéhez vagy bármihez, ami rajta, illetve nála van, kivéve a kezében vagy mindkét kezében tartott ütőt.
A labda érvényes, ha a pályát határoló vonalak valamelyikére esik.